A cukorkérdést kiveséző sorozatunk harmadik részében a cukorpótlókról külön-külön lesz szó. Aszpartám, sztívia, szacharin, ciklamát - sorakozó!

A sima kristálycukor, nádcukor és barnacukor kérdését a cukorvásárlási iránytűben tisztáztuk, majd a cukorhelyettesítők veszélyeiről, kockázatairól írtunk, most pedig a cukorhelyettesítőket (cukorpótlók) csoportokra bontva mutatjuk be.

Sztívia eredetiben, és porban

A cukorhelyettesítők többsége édesítőképességben nagyon megveri a sima cukrot, azaz nagyon kis mennyiség elég az élelmiszerekbe az édesítéshez. Persze mint mindenhol, itt is vannak kivételek - írja a cukorpótlókról a Laboratórium.hu elemzése. 

Két tábor, jó pár fura nevű taggal

A cukorhelyettesítők ugyanis sokfélék. Anélkül, hogy az élelmiszeranalitikába belemerülnék, és szakszótár nélkül szeretnénk boldogulni a cukorpótlók birodalmában, a következőket érdemes tudni.

A cukorpótlók lehetnek például cukoralkoholok, amelyek emészthetőek, de a cukrokhoz képest kevésbé emelik a vércukor- és az inzulinszintet. Ilyen a szorbit, a mannit, a xilit vagy a laktit, maltit, izomalt is. Ezeknek az édesítőképessége általában nem haladja meg a közismert asztali cukorét (szacharózét). 

A másik, jóval ismertebb tagokat (cukropótlókat) tömörítő táborba sorolhatóak a sima cukor édesítőképességét jóval meghaladó cukorpótlók, így például a szacharin. Ez az egyik első mesterséges édesítőszer, mintegy háromszázszor édesebb a cukornál, bár van némi keserű utóíze. Ebben a táborba tartozik továbbá a ciklamát, az aszpartám, a K-aceszulfám, az aszpartám-aceszulfámsó, a szukralóz, a neoheszperidin-dihidrokalkon vagy a neotám és az alitám. 

Még furább nevű újdonságok

A termeszétes cukorpótlónak számít ugyanakkor a sztívia, glicirrizin, a taumatin - és felsorolásunk minden bizonnyal nem teljes.
Meg kell említeni az újdonságokat is, köztük a tejcukorból előállított fruktózizomer, a tagatóz vagy éppen a két glükóz molekulából álló trehalóz, de ezek felhasználása még nem elterjedt.

Azt, hogy melyikből mennyi szabad tenni egy-egy termékbe, azt az engedélyezés során szigorú szabályozás rögzíti, tehát, ahogy azt a "Veszélyesek-e a cukorpótlók" című cikkünkben is kifejtettük, biztonságosak. Ugyanakkor az egészséges emberek számára nem feltétlenül javasolt a használatuk a mikrorizikó miatt.